Nézzük újra Hofstede kultúrákat összehasonlító rendszerét! Ezúttal Kína, Németország és az USA viszonylatában. Mindhárom rendkívül fontos és jól ismert ország. Én magam ezek közül csak az USA-ban éltem valameddig, viszont a másik két országból is több éve működöm együtt többekkel munkahelyi és oktatási keretek közt. Ez tehát némi tapasztalat, de tudjuk, ismereteink minden országról eleve nagyon általánosak és korlátozottak.
Mit mutatnak az összetevők?
(Korábbról már ismerjük a megállapított fő kulturális dimenziókat: hatalmi távolság, individualizmus, sikerre orientáltság, a bizonytalanság elkerülése, hosszútávú irányultság és végül az igény a jó hangulat keltésére (nem szó szerinti fordítás, eredeti: indulgence)
Kezdjük az Indulgence-faktorral, az ünneplés és az érzelmek szabad megélésének, kinyilvánításának – így az impulzívitás - mutatójával. Itt, várható módon, az amerikai kultúra még a németnek is szinte a kétszerese. Ez talán nem meglepő, hiszen munkahelyekről vagy a szolgáltatóiparból több, közvetlen eset is szembejöhetett velünk, ahol láttuk, mennyivel látványosabban mutatják ki nemtetszésüket vagy sikerüket a gringók.
Ha arra vagyunk kiváncsiak, az Újvilágban vajon a német vagy a kínai bevándorló közösség képes-e gyorsabb ütemben érvényesülni a lakáspiacon vagy az oktatásban, talán máris tudjuk a választ! Aki mégsem biztos benne, sandítson a Long Term Orientation (hosszútávú irányultság) 77 pontos narancsszín oszlopára, és ahhoz is kap némi hátteret, miként nőhetett a kínai gazdaság átlagosan évi szinte 9%-ot 1980 óta folyamatosan. Kína köztudottan hosszútávú játékos, amihez talán sok százmillió átlagember hasonló áldozatvállalása is hozzájárult.
Végül keressük meg, lehet-e bármi közös a három gazdasági vezető ország beálítottságában?
Ha a kollektív identitástudat jóval alacsonyabb is Németországban az individualizmus javára, a feladat-irányultságban (korábban maszkulinitás/férfiasságként szerepelt) bődületes a hasonlóság a három csúcstermelő között. Míg tudjuk, hogy az Egyesült Államok munkahelyi kultúrája hihetetlenül kompetitív és a mérhető sikerre orientált, addig Németország és Kína esetében talán maga a kultúra és a munkamorál az, ami az igen magas tartományban egyesíti őket.
(Érdekes még, hogy más összehasonlításokban megfigyelhetjük: a gazdagabb ill jóléti államok többnyire alacsonyabban irányultak feladatra és teljesítményre: Dánia csak 16, Svédország 5, míg Szerbia 43, és a szintén nem túl vagyonos Görögország 57.) A feladatvégzésben a három világvezető tehát szinte azonos mértékben erős, azonban elmarad más, köztudottan nagy kötelességtudattól dagadó nemzettől (Ausztria 79, Japán 95, Svájc 70).